Minden ott
kezdődik, hogy belépek egy szobába. Nem tudom, hol van ez a hely, teljesen
ismeretlen, talán a te szobád, nem tudom. Félhomály fogad, csupán néhány
gyertya szórja gyémánt fényét, melynek melege betölti az egész helyiséget. Csak
lassan alkalmazkodik a szemem a sötétséghez, de rögtön biztonságban érzem
magam, valami megmagyarázhatatlan nyugalom tör rám, és tudom, hogy egy csoda
vár itt rám. Lassan kibontakoznak előttem a tárgyak körvonalai, de engem semmi
más nem érdekel, csak az ágy szélén, nekem háttal ülő sziluett. Tudom, hogy te
vagy az. Nem tudom honnan, de rögtön tudom, érzem, szinte belémhasít, és átjár
jelenléted. Nem fordulsz meg, de tudod, hogy én vagyok az. Mögéd lépek,
megérintem vállaidat. Te összerezzensz, de még mindig nem fordulsz hátra.
Ujjaim magukba isszák bőröd finomságát, engem már ettől az érintéstől elborít a
vágy, nem tudok uralkodni magamon. Lassan, finoman belecsókolok a nyakadba,
beszívom hajad illatát, mely elkábítja tudatom, ízed átjárja testem, örvénybe
ránt, megbabonáz. Megfordulsz, és rám nézel. Szemed, mint a tenger, elmerülök
benne, egyre mélyebbre és mélyebbre, és a sírás fojtogat, annyira akarlak
téged. Kissé félénken közeledek ajkaid felé, úgy érzem, még nem lehetek
felkészülve arra a hihetetlen boldogságra, ami most rám vár. Mikor szád a
számhoz ér, mint áramütés, úgy rohan át testemen a gyönyör, belebújik minden
porcikámba, csontjaimban vibrál. Mézédes vagy. Nyelveinkkel először óvatosan
tapogatózva fedezzük fel egymást, s ahogy a vágy egyre jobban átjárja testünket,
mindinkább követelődzőbbé, hevesebbé válnak csókjaink. Átölellek, magamhoz
szorítalak, szívünk hevesen dobog, táncuk egymásba olvad, eggyé válik. Hosszú
perceken át csókoljuk, egymást egyre hevesebben és szenvedélyesebben, körmeid a
hátamba mélyednek ( istenem, mily édes fájdalom ) beletúrok a hajadba, tested
forrósága elborít, magával sodor, sosem akarlak többé elereszteni, magamhoz
szorítalak, beléd temetkezem. Ajkam elválik ajkadtól, szemedbe nézek, s amit
ott látok, végtelen örömet okoz. Te is akarod. Egy pillanatig sem szakadok el
tekintetedtől, miközben elkezdjük megfosztani egymást ruhadarabjainktól. Pajkos
mosolyodba beleremeg a testem, tudom hogy útra indultam a mennyország felé.
Ott állunk egymással szemben teljesen meztelen, izzik köröttünk a levegő, a
vágy szinte kézzel tapintható, a szenvedély forgószélként söpör át a szobán, és
én csak nézem gyönyörű tested, nem tudok betelni vele, a látvány megőrjít,
sosem láttam még ilyen csodát, sosem akartam még ennyire senkit, sosem akarok
felébredni. Hozzád lépek. Átölellek. Tested tűz, mely éget, lángba borít,
elemészt. Eszemet vesztve csókollak, arcod, nyakad, finoman harapdálom füled, s
belesuttogom, mennyire akarlak. Megérintem melleidet. Ujjaim alatt a vágy
szikrái pattognak, bársony bőröd visszasimogat. Az ágyra hanyatlunk.
Felfedezőútra indulok a testeden, minden porcikádat végig akarom csókolni, te
megadóan tűröd, ahogy kezem és a szám elindul, hogy mindent megtudjon rólad.
Ajkaim rátalálnak a mellbimbódra, csókollak, finoman nyalogatom, nyelvem körbe
jár rajta, megtáncoltatja. Hihetetlen az érzés, amikor a számban egyre
keményebbé válik, hallani halk sóhajaidat, érezni szíved egyre gyorsabb
dobogását. Elidőzök melleiden, hiszen ez annyira jó nekem, nekünk, csak csókollak,
ízlellek. Ujjaim közben fáradhatatlanul járják testedet, simogatnak.
Lejjebb csúszok, megkóstolom hasad, belefeledkezem csípőd vonalaiba, aztán
egyre lentebb kalandozok, combod simogatom ajkaimmal, s egyre nehezebben bírom
visszafogni magam. Leborulok eléd, végigcsókolom lábujjaidat is, majd
visszaindulok. Lassan szétnyílnak lábaid, combod belső felének selymes bőrét
csókolom már, s semmihez sem hasonlítható vágyad illata orromon át agyamba
hatol. Nyelvem lassan, lágyan, szinte félve érint meg ott, te összerezzensz, és
egy sóhaj tör fel a mellkasodból. Ízed, mint az istenek nektárja, lassan
kinyílsz, mint egy virág, én egyre bátrabban és szenvedélyesebben táncoltatom
rajtad, benned a nyelvem. Kifürkészem minden rejtett titkodat, megízlelem testednek
ezt a gyönyört fakasztó zugát, mindenemet átjárja szerelmednek aromája. Tested
ívbe feszül, apró nyögések törnek fel belőled, s nekem semmi nem fontos, csak
az, hogy boldoggá tehesselek.
Belemarkolsz vállaimba, s magadra húzol. Egymás szemébe nézünk, amikor
belédhatolok. Lassan, óvatosan, finoman. Egyre mélyebben, mindaddig, míg
teljesen eggyé nem válunk. Ez már maga a mennyország, a nirvána. Testünk
szinkronba kerül, minden mozdulatunk összehangolt, tökéletes. Érzékeink
pattanásig feszülnek, szívünk egy ritmusra ver, egyre hevesebben, a szenvedély
összeláncolja testünk, lelkünk, s mi átadjuk magunkat a gyönyörnek, minden
pillanatát kiélvezzük testünk összeolvadásának. Átgördülünk, te kerülsz most
fölém. Hajad megkarcolja bőröm, amikor felegyenesedsz. Elhomályosult
tekintettel nézem, milyen gyönyörű is vagy. Melleidet tenyerembe veszem,
ujjaimmal mellbimbóidat morzsolgatva. Azt akarom, hogy a saját ritmusodra
figyelve mozogj, számomra a te gyönyöröd jelentheti csak a tökéletes
boldogságot. Szemedbe nézek, és látom, hogy itt az idő. Egyre gyorsabbakká
válnak a mozdulataid, én is felkészülök.
Le nem írható, mi történik. Sikolyok hagyják el ajkaid, én is felüvöltök, ahogy
a csúcspontra érünk. Testünk a gyönyör görcseibe rándul, gerincünk megfeszített
íjként feszül egymásnak, a boldogság heves hullámokkal borítja el eggyé vált
testünket. Tökéletes pillanat.
A hullámok lassan lecsillapodnak, ahogy zihálva ráborulsz a testemre, nekem egy
könnycsepp gördül le az arcomon. Sírok a boldogságtól.
Együtt ringatózunk még egy darabig, aztán lecsusszansz rólam. Utánad fordulok.
Leiszom hátadról a verítéket, nyakadból gyengéden kimasszírozom az
ottfelejtődött feszültséget, végigcsókolgatlak gerinced mentén, miközben
hallgatom, ahogy lélegzeted lassan elcsitul, és visszaáll a normális
kerékvágásba. Simogatlak, csókollak, végig a fenekedig, amennyire tudok,
beférkőzöm combjaid közé, és nyelvemmel simogatlak, egészen finoman és lágyan,
hogy a tűz, mely bennünk ég, csak lassan szunnyadjon álomba.
Hozzád bújok, szorosan átölellek, és átadom magunkat ennek a tökéletes
szeretkezés utóhatásának.
Boldog vagyok, hogy boldoggá tehettelek.
/Robesque/