…” Veled vagyok éjjel és nappal … mikor alszol és mikor ébren vagy. Itt van az érzés bennem, de kezem nem engedelmeskedik … A gondolatok megbénítanak … kínoz a vágy… elemészt, hogy nem bújhatok ölelő karjaidba… nem érezhetem tested melegét… HIÁNYZOL! Éjjel, mikor elkerül az álom – egy érzésen rágódom, de nem találom a megfelelő szavakat. Hangom elakad, mielőtt kimondhatnám, amit akarok. Nem tudok szólni, csak töprengek. Hiányod üvegszilánkjaiban fetrengek, iszonyúan fáj. Odakinn a táj megroggyan az éjszaka súlya alatt. Bámulom a falat, s üvölteni támad kedvem , - sírni. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy nem vagy velem. Félelem tölt el. Rettegek. Minden ízemben reszketek, miközben verejték borítja el testem. Kétségbeestem. Annyira hiányzol! Őrület! Hiányod savként marja szívemet, izzó parázsként éget. Bár érne már véget ez a nyomorult éjjel, mielőtt széjjel tép a kín, a vágy. Kivet magából az ágy. Felkelek. Bekapcsolom a gépemet, s míg elindul, kerül egy ital. Leülök. Iszom. Aztán töltök még. Bársonyhidege simogatva égeti a torkom. Gépelek.Címzett … „